1 Samuel 1
1 Volt pedig egy ember, a cúfiak Há-Rámátajimjából, Efraim Hegyvidékéről való; Elkáná volt a neve, Jerohám fia, Elihú fia, Tohu fia, Cúf fia, efráti.
2 És ennek volt két felesége, az egyiknek a neve Anna volt, a másiknak a neve pedig Peninna; és Peninnának voltak gyermekei, Annának meg nem voltak gyermekei.
3 És ez az ember évről évre felment az ő városából Silóba, magát meghajtani és áldozni a Seregek Urának; és ott Eli két fia, Hofni és Pinhász volt az Úrnak papja.
4 És történt egy napon, hogy Elkáná áldozott, és mikor kiadta feleségének, Peninnának és valamennyi fiának és lányának részeit:
5 hát Annának egyetlenegy részt adhatott; haraggal, mert Annát szerette, és annak nem adott az Úr gyermeket.
6 Feleségtársa pedig még akarattal is bosszantotta őt, hogy kifakadásra ingerelje; hogy az Úr neki nem adott gyermeket.
7 [És így tett évről évre, valahányszor felment az Úr házába, így bosszantotta őt;] erre ő sírt és nem evett.
8 Akkor azt mondta neki Elkáná, a férje: Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért van rossz kedved? Hát nem jobb vagyok én neked tíz fiúnál?
9 De Anna egyszerre felkelt (miután ettek Silóban és miután ittak; és Éli, a pap, éppen az Úr templomának ajtófelénél ült székén),
10 mert el volt keseredve lelkében; és imádkozott az Úrhoz és sírván sírt.
11 Akkor fogadalmat tett és azt mondta: Seregeknek Ura, ha te megtekinted szolgálólányod nyomorúságát, és megemlékezel rólam és nem felejted el szolgálóleányodat, és adsz a te szolgálóleányodnak egy férfimagzatot; akkor én azt az Urnak adom egész életére, és beretva nem éri annak fejét.
12 És mikor már sokat imádkozott az Úr előtt
13 (Eli ugyanis figyelte a száját; ő tudniillik magában beszélt, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott); akkor Éli azt gondolta, hogy részeg;
14 és azt mondta neki Éli: Meddig mutogatod még részegségedet? Távolítsd el magadról mámorodat!
15 Anna pedig felelt és azt mondta: Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem részegitő italt nem ittam; hanem lelkemet öntöm ki az Úr előtt.
16 Ne tartsd a e szolgálóleányodat valami haszontalan asszonynak; mert panaszom és bánatom sokasága miatt beszéltem idáig.
17 És felelt Éli és azt mondta: Eredj el békével, és Izráel Istene adja meg kérésedet, amit kértél tőle.
18 Ő pedig azt mondta: Találjon kegyet szolgálóleányod a szemeidben; ezzel ment az asszony a maga útján és evett, orcái sem voltak már neki búsak.
19 Reggel aztán korán felkeltek, és miután meghajtották magukat az Úr előtt, visszatértek, és megérkeztek házukhoz Há-Rámába; és mikor Elkáná ismerte feleségét, Annát, az Úr megemlékezett arról.
20 És mikor Anna terhességének ideje lejárt, fia született neki; és elnevezte őt Sámuelnek, mert: Az Úrtól kértem őt.
21 És mikor a férj, Elkáná és egész háza felment évi áldozatát bemutatni az Úrnak, és fogadalmát,
22 akkor Anna nem ment fel; mert azt mondta férjének: Míg elválasztjuk a gyermeket [itt maradok],azután majd felviszem őt, hogy megjelenjék az Úr előtt, és ott maradjon örökre.
23 És azt mondta neki a férje, Elkáná: Tedd, amit jónak látsz, maradj, míg elválasztod őt, csak teljesítse ígéretét az Úr! Így az asszony otthon maradt és szoptatta fiát, míg el nem választotta őt.
24 Akkor, mihelyt elválasztotta, felvitte őt magával három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlő borral, és bevitte őt az Úr házába Silóban; mikor a gyermek még gyermek volt.
25 Mikor levágták a tulkot és bevitte a gyermeket Élihez,
26 azt mondta: Kérlek uram, mint a te lelked él, uram: én vagyok az az asszony, aki itt állottam veled, imádkozván az Úrhoz.
27 Ezért a fiúért imádkoztam; és megadta nekem az Úr kérésemet, melyet kértem tőle.
28 Én is tehát az Úrnak adom őt, minden időre, amíg él, az Úrnak legyen adva. Erre meghajtották magukat ott az Úrnak.